Szép  őszi  hétvégét kívánok kedves olvasóimnak!!

Egy kedves új blogom!!

keresd!!

karacsonyok.lapunk.hu

Vándor, kit erre vezényelt útad,

pihenj meg,talán itt a gond is pihenni tér.

Pillekönnyű szárnyakon repülve  a boldogság

a szívedhez ér.ha csak egy röpke mosolyt amit adhatok neked,--

nefelejtsd az itt  töltött perceket.!!

Innen mindent elvihetsz!!!!

 Szeretnék

Szeretnék egy meseerdőt, olyan álommal szőtt, elérhetőt,
kis házikót patakokkal, lágyan formált dús fodrokkal.
Virággal telt selymes rétet, tücsökhangút, mely dalra késztet, elsuhanópillangókat, szivárványon hintázósat. Magas hegyen lágy szirteket,rajta délceg törzsű fenyveseket, szélben hajló network.hubúzatáblát,mely égig nyújtja dús kalászát.

Ezerszínű rózsakertet, mi illatával könnyet ejtet, hegyoldalonzuhatagot, mely a napfénytől tükröt ragyog. Ívelt folyót sebes árral,benne halat, ezer számmal, vén tölgyfákat nagy lombokkal, hol mókusugrál víg mosollyal. Tiszta vizű, édes tengert, melyre a napnetwork.hucsókot lehelt, dzsungelt, ahol sok száz állat, szabadon ésbüszkén járhat, Szeretnék egy jobb világot, miben mindig szépet látok,s nem lesz benne gyűlölet, csak el nem fogyó szeretet.

 Érezd magad jól, tápláld látó érzékszerveidet animált és egyszerű képeimmel, amiket azért szerkesztettem, hogy egy kicsivel szebb legyen a teremtett világ.

Halk zsongás búg, ébred a tábor
Nektár csöppen az éji virágból,
Pirkad az égbolt, zendül a rét,
Messzire tűnik az éji sötét.

Fátyol lebben, felfut a Naphoz,
Felhő képében új zivatart hoz,
Száll, tova, lassan, mosolyra vár -
Halkan felnyög az tűzszavú Nyár.

Dallam csendül, halk-szomorúan,
Búcsúszóval a hajnali tájban,
Elhal a térben - elhal a Nyár,
Gyorsvonaton jön az ősz szele már.

 

"Álmod úgy valósul meg, ha apránként építesz.
Ne tégy sokat, de azt jól, öröm lesz a bére.
Életedért szabadon szánj időt a szépre,
kőre követ nap mint nap, titkod lassan érik.
Így növekszel nap mint nap, míg felérsz az égig."

 

 

 

 

 

EZÚTON SZERETNÉM MEGKÖSZÖNNI,MINDEN KEDVES

ITTHONI,ÉS KÜLFÖLDI LÁTOGATÓMNAK A RÉSZVÉTELÉT,-VENDÉGKÖNYVBE BEÍRT

ÜZENETEIT!

 GYERE MÁSKOR IS, VÁRLAK SZERETETTEL.

  egy szép oldal.

Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik,képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy   alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rákészülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni,elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a   könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A   múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül   megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az  álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy.Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül& váratlanul.

    KÖNYEK ASSZONYA

Bús arcát érzem szívemen
A könnyek asszonyának,
Rózsás, remegő ujjai
Most a szívembe vájnak.
Érzem az illatát is ám
A rózsás, gyilkos ujjnak
S véres szívemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak.

Az ajka itt mar édesen,
A haja ide lebben,
Az egész asszony itt pusztít,
Itt, itt: az én szívemben.
Bosszút itt áll az életért,
Aknát itt ás a múltnak.
Véres szívemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak.

Nagy az én bűnöm. Vesszen is,
Kire a végzet mérte,
Hogy a könnyek szfinx-asszonyát
Megérezze, megértse.
Maradjon szent talánynak Ő,
Maradjon mindig újnak.
Véres szívemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak.

 

 

 

 

Valójában semmit sem birtokolsz, csak örzöl egy darabig.

S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged.
Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál.
Mert ha megszorítod eltünik, ha kisajátítod tönkreteszed.
Tartsd szabadon és örökre a tied marad

Megkérdezted-e már
       a hulló levelet,
hová viszi a szél, –
       e néma lehellet?
A napsugarától
       mért játszik a vízen;
a vándormadártól:
       a távol mit izen?

 

 

 

 

 

 

Az életnek értéket csak a szolgálatadhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Egy kissé szigorúan ésáltalánosan hangzik, de ez az egyetlen igazság, melyet mindenkövetkezménnyel megismertem. Senki nem ülhet a virágos réten, mintFerdinánd, a bika, és nem szagolhatja büntetlenül a szép virágokat.Ember vagy, tehát
embermódra
és az emberek között kell élned.

Embermódra
élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján aszándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled - feltűnés és hiúszerep nélkül - segíteni az embereket. Néha csak azzal, hogy nemhallgatod el, az egyszerű igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondodtovább, amit mások hazudnak. Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent,amikor mindenki kiabál: "Igen, Igen!" Egy életen át, következetesen,nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mintalkalmilag, hangosan és mell veregetve tiltakozni ellene. A haláloságyon csak akkor pihensz nyugodtan, ha minden nap, minden öntudatoddal,az igazságot szolgáltad. Néha nagyon egyszerű és kicsinyes az igazság.De te ne válogass. Ennyi az élet értéke.

/
Márai
Sándor: Az ember értékéről /

 Megkérdezted-e már
       a hegyet mért magas?
s miért mély a meder,
       mit a víz árja mos?
Miért sír a bánat,
       a jókedv mért kacag,
mért nyíl a hóvirág
       a hótakaró alatt?

     és az is érdekes,
       ha egyszer kérdezed,
mért szeretik egymást
       ölni az emberek?
A hang mért viharzik
       s miért terjed a féreg,
mért kap a legtöbbször
       érdemtelen babért?

     Megkérdezted-e már
       hogyha nem volna fény,
akkor is csak lenne
       árny, csillogás, sötét?
Ha nem volna férfi, –
       ha nem volna asszony...
ha nem volna nappal,
       vajh’ volna-e alkony?

Hogy itt jártál, gyere vissza máskor is

SZIA

More Cool Stuff At POQbum.com

Click here to get more mini-SharkBreak widgets - www.SharkBreak.com